Mix Online - A 100 éve született Dr. Székely Sándorra emlékeztek - Nyomtatható változat
főoldal
-
Életmód
Dr. Székely Sándor évtizedekig meghatározó alakja volt az OODK-nak és a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Egykori kollégái visszaemlékezéseikben kiemelték, hogy nemcsak kiemelkedő szaktudása, hanem emberi tulajdonságai is méltóvá tették a megemlékezésre.
Benda Mária, az OODK egykori igazgatóhelyettesének gondolatait felolvasták Dr. Székely Sándorról, majd Dr. Palotai Mária és Dr. Honti József emlékezett könyvtárvezetői és újságíró-szerkesztői tevékenységére. Az emlékezés legkötetlenebb és legszórakoztatóbb része volt, amikor az ünnepelt fiai, Dr. Székely Gábor és Dr. Székely György régi fotók segítségével emlékeztek édesapjukra. A nagytudású és rendkívül szorgalmas szakembernek így bepillantást nyerhettünk a magánéletébe is. Láthattunk képeket az utazásairól és arról, hogy többnyire még családi körben is dolgozott. Az emlékest hivatalos része egy kis örömzenével ért véget, Dr. Székely György gitárt fogott és hegedűművész barátjával, kollégájával kellemes perceket szerzett a jelenlévőknek. Székely Sándor barátai, munkatársai és tisztelői még sokáig maradtak, felidézték az egykori jóbarátot és főnököt, aki olyan közvetlenül vezette a rábízott területeket, hogy rendkívül családias hangulat alakulhatott ki az általa vezetett intézményekben. A jelenlévők közül többen megjegyezték, hogy kissé méltatlanul felejtették el a hivatalos szervek Dr. Székely Sándort, aki pedig meghatározó alakja volt mind az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központnak, mind a Magyar Könyvtárosok Egyesületének.
Dr. Székely Sándor életpályáját Benda Mária foglalta össze, a szöveget változtatás nélkül közöljük.
In memoriam Dr. Székely Sándor (1913-1991)
Idén Dr. Székely Sándor 100. születésnapja ad alkalmat az emlékezésre. Azt ugyanis hangsúlyoznám, hogy az egészségügy sokféle területén juthat és jut ma is gyakran eszünkbe Székely Sándor úttörő munkássága és rendkívül humánus alakja.
Kortársai legtöbbjének mozgalmas élete volt, de a Székely Sándoré valamennyiükön túltett. Volt fül-orr-gégeorvos, szülész-nőgyógyász, tisztiorvos. A Magyar Természettudományi Társulat főtitkára, a TIT "Természet és Társadalom" című folyóiratának főszerkesztője, a Magyar Vöröskereszt munkatársa.
1958 októberében lett az orvostudományi Dokumentációs Központ, az OIK elődjének igazgatóhelyettese, 1960-tól igazgatója, 1982. évi nyugdíjba vonulásáig.
Szerkesztette az "Univerzum" című folyóiratot, majd 20 éven át az Orvosi Hetilap „ Horus” című rovatát, 1960 után részt vett Az Orvosi Könyvtáros című hálózati folyóirat és a Vöröskereszt Családi Lapja szerkesztésében. Felsorolhatatlan a lapok száma, amelyben a széles nyilvánosság számára folytatott ismeretterjesztő munkát. Rádió- és TV-műsorok állandó szakértő szereplője volt.
E keretek között ugyancsak alig felsorolható rengeteg könyve, publikációja, fordítása. A legkülönbözőbb írásainak közös jellemzője talán az volt, hogy hiányt pótoltak, és sok-sok témát Magyarországon először Dr. Székely Sándor vezetett be a köztudatba.
Az OIK - akkoriban ODK - életében Székely Sándor belépése jelentős változásokat hozott. Azt is mondhatnám, gépezet került a homokba. Az intézmény határozott kereteket, értelmet kapott, a munkát megszervezte, s mi, akik dolgoztunk vele, azzal az érzéssel működhettünk, hogy értelme van a napi tevékenységünknek, amelyet szabadon, s nem utolsó sorban hatékonyan végezhettünk, s ez hatalmas újdonság volt 1956 után, azaz a korábbi idők folyamatos fenyegetettsége és a korszellemből származó szakmai abszurdok után.
Vezetése alatt élénk szellemi élet indult az ODK-ban. 1960-ban megszervezte az orvosi könyvtári hálózatot, az OIK-ban fokozatosan mindenkit tanulni és továbbképzésre küldött. A hangulatos értekezletek Székely Sándor vezetésével igazi szakmai élménnyé váltak.
Senki nem mert készületlenül leülni, mert sok-sok humorral ugyan, de megkapta a magáét, viszont mindenki kibontakoztathatta a tehetségét, s elvárás volt az új ismeretek, tapasztalatok, ha kellett kritikák megfogalmazása. Kiváló humorával, nem utolsósorban akasztófahumorával, mindig jó hangulatot tudott teremteni, a feszültségeket mesterien oldotta. "Nem vagyunk angyalok" ezzel az általunk később szállóigeként használt mondatával zárta le a vitákat és ilyenkor mindenki tudta, hogy nincs tovább. Tényekkel, szakmai érvekkel kell bizonyítani, a többi nem számít.
Szabad szellemére jellemző volt, hogy hivatali hatáskörét gondolkodás nélkül átlépte, ha úgy vélte, az előírások betű szerinti végrehajtása emberségbe ütközne. Semmi sem állt tőle távolabb, mint a szervilizmus.
Az általa is alapított Magyar Könyvtárosok Egyesületének 1963 és 1972 között titkára volt. Nemcsak a szekciók kialakulása, hanem az élén külföldi kapcsolatok megszervezése is az ő érdeme.
Megindította ás sokáig szerkesztette a Nemzetközi Orvosi Bibliográfiát, tovább fejlesztette a Magyar Orvosi Bibliográfiát és a Hungarian Medical Bibliographyt, több referálólapot hozott létre.
Szuggesztív egyéniségével lelkes munkára tudta ösztönözni munkatársait. Maga is sokat dolgozott, időnként tréfásan "Arbeitstier"-nek titulálva magát. De arra még büszkébb volt, hogy munkatársai olyan önállóak lettek, hogy az intézet az ő távollétében is zökkenőmentesen működött, akár több hétig is. Művésze volt a "dolgozni hagyásnak" és mindig mindenki ötletét elfogadta, ha az ígéretesnek látszott, ugyanakkor nem tűrte a linkségeket, többek között a közlési etika áthágását.
A hálózat és az intézet még élő vagy megmaradt dolgozói mindig emlékezni fognak arra az élénk, pezsgő, tudományos légkörre és kellemes, emberi hangulatra, amit két évtizeden át környezetére árasztott.
Dr. Székely Sándor személye és munkássága kitörölhetetlen nyomot hagyott az orvosi háttérmunka professzionális támogatásában.
Kitüntetésnek érezzük, hogy ismerhettük őt, mi több, munkatársai lehettünk.
Benda Mária