RSS Feed

Petőfi csontjait találták-e meg Barguzinban?

Csontos Tibor - 2013. 02. 24. 16:31:27 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

 Petőfi csontjait találták-e meg Barguzinban?

A napokban értekezletet tartott a Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága, amely tizenkét pontban igyekezett felsorolni, miért gondolják úgy, hogy 1989-ben bizonyítottan Petőfi Sándor maradványait találta meg a Kiszely István antropológus és a Morvai Ferenc vállalkozó vezette expedíció a barguzini temetőben.

A tanácskozáson ott volt Nehéz Mihály újságíró, műfordító özvegye, Szilvássy Irén is, aki bejelentette, hogy tudomása van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petőfi Sándor ma is élő kinti leszármazottairól.
Meghívták a Magyar Tudományos Akadémia elnökét is, és megkérték, hogy továbbítsa meghívásukat az MTA érintett szaktudósainak is, de senki nem ment el. A bizottság úgy véli, most már az MTA-nak kell bizonyítania, hogy Barguzinban nem Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő.
Az persze csak véletlen, hogy az MVSZ Petőfi-bizottsága éppen tizenkét pontban sorolja fel bizonyítékait arra, hogy 1989-ben a barguzini ásatások nyomán Petőfi Sándor csontvázára bukkantak a Megamorv Petőfi-expedíció résztvevői. Az első pont szerint 1956-ban egy román-magyar kutatócsoport (köztük történészek és régészek) a helyszínen rekonstruálták Petőfi menekülésének útvonalát és utolsó óráit, de ásatásra nem volt lehetőségük, így meg sem találhatták a költő holttestét. Azt viszont lehet állítani, hogy 1849. július 31-én senki nem látta elesni Petőfit, nem zárható ki tehát, hogy fogságba esett és elhurcolták. 
A második pontban említik azt a tényt, mely szerint 1849-ben az orosz cári csapatok vittek magukkal magyar honvédeket hadifogságba. Ezt nem csak a bécsi császári kormány 1849-es, Ferenc József császár által is saját kezűleg ellenjegyzett jegyzőkönyve bizonyítja, hanem az Oroszországból hazakerült első világháborús hadifoglyok vallomásai is, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak. A harmadik érvükben hivatkoznak Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzöttre, aki 1877-ben hírt hozott a raboskodó Petőfiről. Ennek alapján javasolta Jókai Mór a Vasárnapi Újságban Petőfi Sándor felkutatását. A negyedik pont arról szól, hogy a cári Oroszország a veszélyesnek ítélt politikai foglyokat egyebek mellett a szibériai Barguzinba internálta. Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M. K. Küchelbecker és egy távoli országból érkező, Petrovics nevű „titokzatos idegen”. Az ötödik pontban emlékeztetnek arra, hogy az 1823. január 1-jén született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték.
A hatodik pontba foglalt érvük arról szól, hogy az első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük volt Svigel Ferenc, akinek birtokában volt egy fénykép arról a sírkeresztről, melynek feliratán Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepelt, és halálhelyén, a Barguzinhoz közeli Iliszunszkájában készült. A hetedik megerősítés szerintük a Pozsony mellől származó Jozef Hallon, aki a k.u.k hadseregből került orosz fogságba, és hazatérte után mesélt a Vengerskaja nevű faluról, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták, hogy a költő ott élt. A nyolcadik pontban L. Eliaszov, burját néprajzkutatóról, egyetemi tanárról írnak, aki 1937-ben Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során szembesülhetett az ott eltemetett, Petrovics nevű idegen emlékével. Eliaszov 1970-ben tájékoztatta a Bajkálon túl tartózkodó Lőrincz L. László magyarországi kelet-kutatót, majd később levelet írt a Petőfi kérdés tisztázása érdekében a Magyar Tudományos Akadémiának, ahol nem foglalkoztak vele.
A kilencedik pont arról szól, hogy Barguzinban máig elevenen él az idegenből érkezett, titokzatos ember emléke. A gyűjtések és kutatások során előkerültek Petőfiének tulajdonított orosz nyelvű verseik is. Ezeket két évtizeddel ezelőtt a verstan egyik legnagyobb magyar tudósa, a debreceni egyetem professzora, az MTA doktora, Szuromi Lajos – aki tudott oroszul –, illetve felesége, Együd Éva orosz nyelv és irodalom tanár elemezte. A Petőfi teljes költészetét átfogóan ismerő verstan-professzor az Álmok című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar költészetében, melynek címe: Véres napokról álmodom. A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos kijelentette, nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor.
A tizedik pontban megemlítik, hogy 1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős férfi, J. D. Vinokur, az expedíció tagjainak megjelölte a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. A Megamorv-expedíció másfél méterre az általa megjelölt helytől koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkant. A tizenegyedik érv arról szól, hogy az azonosítást végző magyar, amerikai és burját antropológus-csoport – köztük a 2012 nyarán elhunyt dr. Kiszely István – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetették alá a leletet. Megállapították, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során gyűjtöttek be. Meggyőződéssel állították, hogy a barguzini 7-es sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő. Az utolsó pontjukban megjegyzik, hogy a feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok, amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali kiálló szemfog, bal lábának csontelhajlása, ami életében enyhén bicegő járást okozott, stb. A kriminalisztikában öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovicsnak huszonöt jellegzetes embertani jegye egyezik.
Végül nekünk is volna egy megjegyzésünk. Nemrég szenzációként terjedt a világban, hogy Angliában megtalálták III. Richárd király csontjait. Az 528 éves (!) csontokat rövid idő alatt azonosították is ma élő leszármazottaival. Kiderült, tényleg III. Richárd csontjai kerültek elő! Petőfi Sándor esetében ezt - miközben ma is élnek rokonai -  huszonhárom év alatt nem lehetett tisztázni.Vajon miért nem?  

 






Fotó: Borzák Tibor
Lap tetejére