Ezek a szobrok ma a világban csaknem mindenhol megtalálhatóak. Ember nagyságú kenyérszegő parasztember, István király képe, portrék százai, és sorolhatnánk a végtelenségig az alkotásokat. Polyák Ferenc éveit tekintve közeledik a hetven felé. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a maga mögött hagyott évtizedek mesével is szolgálnak. Az elmúlt évtizedek alatt számtalan színész, rendező, művész, újságíró, politikus fordult meg a birtokán. Sajnos ma már alig vagy alig.
Magyarok és külföldiek egyaránt, akik hírét vitték a világban, ezt a pusztai csodát, a baltás faragást. Polyák Ferenc ugyanis sajátos stílust teremtett. Az ő szobrai baltától születtek. S, ő túl az élet derekán, ma is próbálkozik. Írom, hogy próbálkozik, mert szeme gyengül, de az akarata erős. Még így is összefogja a családot, amely az évek alatt ugyancsak megszaporodott. Számtalan Polyák gyermek nőtt fel, már az unokák is boldoggá teszik a mester életét. Ica felesége „befogja” a tanya minden sarkát, sürgölődik, dolgozik egész nap, csaknem megállás nélkül. Nehéz őt szóra bírni, leültetni egy kicsit a munka hevületében. Igazi paraszt feleség ő, a tanya a mindene és a család. Mindig, mindig mennie kell, sietni. Csaknem ő diktálja az életet. De ez így jó mindenkinek, ő a család motorja.
A Polyák-tanyán az ember nagyságú, méretesebb faszobrok az udvaron kaptak helyet, a kisebb művek befértek a hobbiba, így hívja ő a kis műtermet, ahol kiállítja szobrait. Szobrok, falra akasztható képek, több méter magas fából faragott, méltóságteljes női fejek. Régmúlt időket felidéző hangulatok, arcok, vonások, melyek tanúskodnak a fafaragó világáról. Egykoron Amerogo Tot is a vendége volt a tanyán, akkor mondta neki a világhírű művész: „Te, Ferikém, megváltoztattad a balta jelentőségét”. Én ugyanis művészi eszközt varázsoltam a hasító baltából. Ám ahhoz, hogy egy jókora fából szobor legyen, erő is kell! Ő Koncz nagyapjától örökölte a nyers paraszti betyáros őserőt. Az elsők között faragta ki őt is, tiszteletből.
Bejárta ő már az egész világot, csodáltak már nagy művészek, királyok, híres emberek tízezrei, a pápa is. Nem egy alkalommal a nyilvánosság előtt faragott, ilyenkor persze a közönség is "besegített". Így volt ez akkor is, amikor a franciaországi Perigeuxben dolgozott egy művésztáborban. Az emberek meg mindig büszkék voltak arra, hogy ő kezük nyoma is rákerült a szobraira!
Polyák Förinek van egy hitvallása, amelyet hirdet a világ számára, azoknak, akik a fa csodálói: van egy titka, amelyet csak a hozzá hasonló megszállott embör ismerhet: "…a fa akkor a legszebb, amikor beteg. Mert a fák prófétává válnak, amikor megöregszenek!"
Weöres Sándor egyik versében, 1976. május 26-án így emlékezet meg róla:
"Polyák Ferit köszöntsd nevemben
keze alatt a szép csodák
öltöznek fa-redőzetekbe
faragott-vésett bibliák"
Ez a versidézet ma is ott díszeleg a tanya műhelyében a megkopott falakon.
Polyák nagyméretű szobrai állnak Budapesten, Szegeden, Gödöllőn, Sopronban, Kecskeméten, több városban, faluban. Munkáit ismerik Riga, Havanna, Párizs, Duisburg, Liszabon, Koppenhága, Odensa, Blois, Firenze, Szlovénia, Moris Montagne, Périgueux lakói. Nagyméretű faszobraival, paraszti madonnájával, portréival, köztéri szobraival a távoli vidékeken is ismertté tette Magyarországot. És ez még ma is igaz!
Fotó: E. Várkonyi Péter