Finissage és megnyitó egyben - állt a meghívóban. Az ötlet bevált, Kocsis András Sándor festményei helyére kerültek Mandur portréi, miközben a meghívottak maguktól a kiállítóktól hallhattak ismertetést a műveikről. Kellemes hangulatú vita kerekedett az érdekes kezdeményezésből, hiszen ugyanazokat a műveket másként látta politológus (Ágh Attila), az elismert fotóművész (Féner Tamás, Keleti Éva), a Klubrádió vezetője (Arató András) vagy a többi érdeklődő.
Mandur László fotóival kapcsolatban három dologban biztosak lehetünk. Egy: érdekli a fényképezett személy. Kettő: remek kapcsolatot képes kiépíteni alanyaival. Három: birtokolja mindazt a technikai tudást, mely feltétele a kiemelkedő portrék születésének.
Hamar fel is merül a kérdés, vajon miért megy politikusnak egy olyan ember, aki becsületes mesterséggel is képes kiemelkedőt alkotni? Mandur László rövidre zárta a választ: kalandvágyból. Higgyünk neki, bár a képeket nézegetve az sem kis szellemi kaland, ahogy bekerítette Schweitzer József főrabbit, Nyers Rezsőt, Koncz Zsuzsát, Presser Gábort vagy Szirtes Tamást. Ők az ismerősök, de a címbeli ismeretlenekkel sem vallott szégyent, a török útépítő, vagy a kurd kettős gyerekportré bármelyik hivatásos fotóművész becsületére válna.
A profi szóval csínján kell bánni, ezúttal azonban használhatjuk a minőségi munka szinonimájaként. Bár Mandur dicséretes szerénységgel beszél munkáiról, a képekről lerí, hogy profi alkotások.
Valamelyik meghívott-tól elhangzott: aki valamiben tehetséges, az mindenben tehetséges… Képeiből ítélve Mandur László nagy formátumú politikus.
Fotó: Varga Gábor