Álom és valóság - Gyűrűzik a Balatonring-botrány
| MIX - 2010. 03. 23. 18:00:00 |
|
Vegyél egy jó ötletet, dajkáld, vesd el a magot, és aztán taposd agyon. Valahogy ez történt Sávolyon, ahol valaki motorversenypályát álmodott. Álmodott hozzá pénzt, ígéreteket, és aztán felébredt, mert bilibe lógott a kisujja. Gyenesei István volt önkormányzati miniszter a MIX online-nak felelőssége teljes tudatában elmondta véleményét a botrányízű sávolyi Balatonring építésének alakulásáról.
Gyenesei István turizmusért és sportért is felelős önkormányzati miniszter volt akkor, amikor Bajnai Gordon gazdasági miniszterként fungált, és közösen lerakták a sávolyi MotoGP pálya alapkövét. A kamerák előtt szélesen mosolygott a két miniszter, ahogy az alapító okiratot a földbe helyezték. Gyenesei István azóta már nem miniszter, de mint a Somogyért Egyesület elnöke, és országgyűlési képviselő, továbbra is szívén viseli a hazai ügyeket.
Mix online: Mitől volt olyan vidám az alapkőletételnél?
Gyenesei István: Örültem, mert spanyol befektetők spanyol tőkével csodálatos versenypálya építését ígérték közel a Balatonhoz. Örültem a térségbe fejlődést hozó, turisztikai attrakciót megcsillantó megatervnek, hiszen miniszterként a turizmust is felügyeltem.
M. O.: Azóta mintha keserűbb lenne a mosolya...
Gy. I.: Sok mindenre rájöttem menet közben, hiszen közvetlen közelről láthattam az ügyek alakulását. Mondhatni, belülről. Ezért emeltem fel a szavam már három hónappal az alapkő elhelyezése után, "rossz felé megyünk, barátaim!". Megdöbbentő ötletre bukkantam, vegyünk egy jó darab földet, lehetőleg minél olcsóbban. Ígérjünk minél vonzóbb fejlesztést, szédítsük meg a helyi lakosokat. Nyerjünk meg magunknak fontos helyi és kormánypárti politikusokat. Majd minősíttessük át a szántóföldet magasabb kategóriájú területté, helyezzünk kilátásba egy motorversenypálya építést és százezreket vonzó versenyt. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy az eredeti terv szerinti versenypályához szükséges alig harminc hektárt körülvevő 570 olcsón vásárolt hektárunk még értékesebb legyen.
M. O.: Mi ezzel a baj? Jön egy spanyol befektető, kifizeti az építkezést, és a magyar állam partner a világbajnokság rendezésében. Mindez a Balaton idegenforgalmának fellendülését segítheti, nem?
Gy. I.: Ez így nagyon is rendben lenne, ha a külföldi befektető a beruházáshoz szükséges pénzt letétbe helyezi, behozza Magyarországra. Hamar kiderült azonban, hogy hitelből akarták megvalósítani. A spanyol bankok nem adtak hitelt a beruházónak. Óriási ötletük támadt: támogassa meg őket a magyar állam, adják a pénzt a magyar bankok.
M. O.: És adták?
Gy. I.: Dehogy adták. Sem a vállalkozói alapon működő kereskedelmi bankok, sem a Magyar Fejlesztési Bank nem volt hajlandó meghitelezni egy bizonytalan kimenetelű óriásprojektet. Természetesen elvárták, hogy a beruházó hozzon megtérülési, visszafizetési garanciát.
M. O.: És hozott?
Gy. I: Ha hozott volna, most nem lenne miről beszélnünk. Már rég megépülhetett volna a pálya. Ráadásul meg nem erősített információk szerint az a spanyol cég, amelyik a jogdíjat és a szervezést felvállaló Balatonring Zrt-nek 70 százalékos tulajdonosa (30 százalék a magyar állam tulajdonában lévő Magyar Turizmus Zrt-é), a spanyol bankok szerint mindössze 12 ezer euróra (3 millió forintra) hitelképes.
M. O.: Kit terhelt volna a fenntartási költség, és ki fizette volna a verseny jogdíjait?
Gy. I.: A magyar állam. Csak a versenyrendezés éves jogdíja 5 millió euró (1,3-1,4 milliárd ft.) és még nem beszéltünk magáról a verseny rendezési költségeiről, a pálya fenntartásáról, üzemeltetéséről, éves költségeiről.
M. O.: Suchman Tamás, a Balatoni Fejlesztési Tanács elnöke azt mondta, több száz munkahely veszik el, ha meghiúsul a beruházás.
Gy. I.: Suchman úr sok mindent mond. Például ez sem igaz. Legföljebb 10-12 embert foglalkoztatott volna ez a pálya, a Hungaroringen sem dolgoznak többen. A rendezés és a verseny időszakában a környéken természetesen biztos, hogy megélénkülne a forgalom, és időszakosan sokaknak adna bevételi, megélhetési lehetőséget. Nekünk, somogyiaknak ezért lett volna különösen fontos a beruházás megvalósítása.
M. O.: Önök perben, haragban vannak Suchman úrral?
Gy. I.: Részemről biztos, hogy nincs se per, se harag, csupán másként látom a világot. Viszont Sávollyal kapcsolatosan Suchman Tamás szereplése megér egy misét. A kormánybiztos úr valami megmagyarázhatatlan ok miatt a magyar érdekek helyett a spanyol érdekeket képviseli. Eközben, akár az elszabadult hajóágyú, tör-zúz maga körül. És ez sajnálatos. Most például Niklai Ákost és a Magyar Turizmus Zrt.-t ostorozza, holott minden erővel segíteni kéne őket. Niklai Ákos szerintem jó időben, tisztességesen és bátran mondott le a Magyar Turizmus Zrt. elnökségéről, de előtte folyamatosan kifejtette álláspontját, mely szerint ilyen konstrukcióban nem szabad megépíteni a sávolyi pályát. Niklai Ákossal és sokakkal együtt nem Suchman Tamásra, hanem a Balatonring elvesztése miatt haragszunk.
M. O.: És mi lesz Sávollyal? Állítólag csődközeli állapotba kerül a falu?
Gy. I.: Ez bizony így van. Sávolyt behúzták a csőbe. Csak most vették észre, hogy a megépített szennyvízcsatorna nem is nekik készült. Ahogy ígéreteken sem lehet motorozni, úgy a muszájból létrehozott hatalmas csatornarendszert sem képes egy kis falu működtetni. Ha van egy kis tisztesség a spanyol vállalkozóban, akkor most segíthet nekik mindaddig, míg az általuk erőltetett Balatonringet el nem készítik. De nem hitellel, mint azt tette korábban, mert ezzel az önkormányzatot törvénysértésbe vitte, vinné. Amíg miniszter voltam, láttam a település helyzetét, és volt módom segíteni, több tízmilliós támogatásról döntöttem Sávoly és környéke javára.
M. O.: Suchman Tamás minden nyilatkozatában cáfolja az önök, a Magyar Turizmus Zrt. jó szándékát és szakmai hozzáértését. Szerinte éppen a Turizmus Zrt. akadályozott meg egy jelentős hazai turisztikai látványosságot.
Gy. I.: Értem, hogy ön mindkét félnek meg akarja adni a vélemény-nyilvánítás lehetőségét, de míg Suchman úr minden televízióban kifejthette már álláspontját, a mi véleménynyilvánításunk még vissza van. Ugyanakkor nem kérdőjelezem meg Suchman úr jóindulatát, jó szándékát és szakmai kompetenciáját. Csupán egyikkel sem értek egyet, és ezzel nem vagyok egyedül. Pénzintézeti és turisztikai szakemberek, civil szervezetek és pártok, politikusok és újságírók egyre többen ítélik meg velem azonosan az előállt helyzetet.
M. O.: Kemény szavak, kemény állítások. Ennek az ellenkezőjét is olvashatjuk. Fenntartja?
Gy. I.: Természetesen, száz százalékban.
Fotó: Varga Gábor