RSS Feed

Kokárda, amely szétválaszt?

Bencsik Gyula - 2009. 03. 12. 18:11:36 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kokárda, amely szétválaszt?

Közeledik március idusa, nemzeti ünnepünk, amely a politikai osztály mellett a történelemtanároknak is komoly fejtörést okozhat: megosztott országunkban hogyan készítsék fel a méltó ünneplésre diákjaikat. E kérdés megvitatásához hívtuk segítségül a Történelemtanárok Egyletének elnökét, Miklósi Lászlót.

Ön melyik március 15-ére emlékszik vissza szívesen?

Egyet idéznék föl 1988-ból, amikor szintén kétféle március 15-e létezett, csak nem egészen úgy, mint manapság. Volt a hatalom március 15-éje a Nemzeti Múzeum kertjében, és volt az emberek megemlékezése a Petőfi-szobornál, ahová azok mentek el, akik maguk fogalmazták meg, amit gondoltak. Utóbbi eseményen igazoltatásokra is sor került. Én egy ilyen alternatív ünnepen vettem részt, majd másnap egy tanári továbbképzésre mentem, ahol a képzés vezetője provokatívan megkérdezte néhányunktól, hogy előző nap melyik megemlékezésen jártunk. Mondtam, hogy egy kollégával a Petőfi-szobornál, mire az illető megjegyezte, hogy ilyen hozzáállással nem is taníthatnánk iskolában, mivel iskolában csak párttag lehetne történelemtanár. Mindez '88-ban hangzott el.

Sokan ma is úgy vélik, hogy a Múzeum-kertben a hatalom ünnepel, ezért bekiabálni, fütyülni mennek oda.

Húsz éve ellenzékiként azt gondoltam, hogy új világ kezdődik Magyarországon, a régióban, hisz megszűnik az egypártrendszer, sajtó- és szólásszabadság lesz, és az ünnepet visszakapjuk valamennyien, eljuthatunk oda, mint a franciák a július 14-ei örömünnepükkel.

Ezzel szemben a hazai történelemtanároknak a nemzeti ünnepen kicsúcsosodó össznemzeti széthúzást kell valahogy megmagyarázniuk a diákjaiknak.

Rendkívül szomorúnak tartom, hogy megmaradt a külön-külön ünneplés mint olyan. Kivételként lehetne évente két olyan napot tartani - március 15-ét és október 23-át - amikor félretesszük a napi vitáinkat, és közösen örülünk.

Hogyan tudnak a történelemtanárok színes, élményszerű március 15-ei megemlékezést szervezni?

Például tanítványaikat kivihetik egy szakkör keretében vagy épp az ünnep napján 48-as helyszínekre. Jómagam nem csupán ezeket a helyszíneket, hanem a Belváros átjáróházait is bejártam diákjaimmal, hogy egy kicsit az adott kor hangulatát is érzékelhessék. A helyszínek kapcsán ki kell emelnem a temetőket - a vidékieket is -, hisz számos falunak lehet '48-as hőse. De ha még sincs, a környéken biztosan találni ilyet. Tanulságos lenne a helytörténetre is utalni az ünnep kapcsán a környékünk vagy akár iskolánk egykori 48-as hőseit megemlítve. A lényeg, hogy a diákok azt éljék meg, hogy nekik is közük van március 15-éhez, hogy az nem egy poros, idejétmúlt történet.

Miként tudja a szaktanár azt az aktuálpolitikai pluszt levenni nemzeti ünnepeinkről, amelyek az elmúlt években rárakódtak?

1848 abból a szempontból is érdekes, hogy a megítélésében tökéletes a konszenzus, hiszen ha valaki a függetlenséget tekinti elsődlegesnek, ugyanúgy ünnepe 48, mintha a szólás- vagy a sajtószabadságot tekinti a legfontosabbnak. 1848-ban benne vannak azok az értékeink, amelyeket pártpolitikai hovatartozástól függetlenül majd' minden polgár magáénak vall; ezeket kellene ezen a napon megkeresnünk.

A forradalom hőseit illetően mekkora a rend a diákok fejében? Olyanról is hallani, hogy egyes tanulók Kossuth Lajost költőnek gondolják...

Nagy különbségeket mutat a diákok témával kapcsolatos ismeretanyaga, és sajnos azt rendkívül kevesen tudják, hányféle nációból kerültek ki a hősök, hogy például a zsidók milyen fontos szerepet játszottak a szabadságharcban. Ezen információk átadásával a tanár az intolerancia, a rasszizmus ellen is nevelhet az ünnep apropójából, bár ez elsősorban a mindennapi tanári-pedagógusi munka feladata.

Nem ritkán előfordul, hogy a történelemtanár politikailag befolyásolni igyekszik a tanulókat.

A tanárnak nincs joga a személyes véleményét a diákjaira erőltetni. A mi egyletünk azt mondja a kollégáknak, hogy meg kell jeleníteniük a különböző felfogásokat, akkor is, ha azok eltérnek az ő személyes véleményétől. Sőt, ha egy adott kérdésről a diákok nem vitatkoznak egymással, mert mindenki egyetért, akkor a szaktanárnak kell megjelenítenie a B meg a C verziót, hogy lássák a tanulók a különböző fölfogásokat. Legfeljebb ha ezt követően rákérdeznek a személyes véleményére, akkor teheti le a tanár a voksát.

A néhány éve diákjai előtt SS-egyenruhában parádézó tanár esete egyedi, vagy jelen van a szélsőségesség a történelemoktatásban?

Nem ismerek olyan kutatást, amely ezt egzakt módon kimutatná. Az viszont egészen bizonyos, hogy nem egy olyan tanár dolgozik ma Magyarországon, aki intoleráns és kirekesztő. Az említett iskolaigazgató - akit én nem neveznék kollégámnak - esete kapcsán a mi egyletünk volt az egyetlen, amelyik szakmailag aggályosnak minősítette a kinevezését.

Forrás: Klubrádió
Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére