RSS Feed

Hontalan avagy hajléktalan?

Regös István - 2022. 01. 18. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Hontalan avagy hajléktalan?

Olykor elég szörnyű képeket látni a fővárosban. Rongyos paplanokban, becsomagolt fejjel aludni próbálnak emberek. A fejük körül lépkednek a járókelők, akik, ha nem néznek le a földre, még rájuk is taposhatnak. Ez a bizonyos szakaszos alvás azt jelenti, hogy annyira fáradtak már az egész napos ide-oda gyaloglástól, hogy szinte süketen elájulnak a körülöttük zajló világban.

Ha akarom, ha nem, elgondolkodom, olykor miért nekem fáj jobban ez a szörnyű állapot és miért nem azoknak, akik ezt meg tudnák oldani? De hogyan lehet valakin segíteni, aki nem akarja? Vannak szociális munkások, akik szinte fillérekért próbálnak segíteni az elesetteken, megpróbálják rábeszélni őket, hogy ugyan már ne fagyjanak meg, inkább vegyék igénybe a hajléktalanszállást!

Fagyhalál

Nagyon sokan nem mennek a hajléktalanszállókra, mert úgy érzik, hogy ezzel nemcsak hajléktalanokká, hanem hontalanokká is válnak. Azt mondják, ők is éppen olyan magyarok, mint mi és nem érzik magukat hontalannak, ha nemsokára nem éreznek már semmit, mert megfagynak az éjszakai mínuszokban. Mi pedig igyekszünk kikerülni a tekintetüket, ahogyan a rongycsomókon fekszenek, egy fél üveg bor társaságában. Sokan közülük azt mondják, amíg bor van, addig ők sem fagynak meg. A hírek szerint van annyi férőhely az éjszakai hajlékokban, hogy elférnének, és legalább kapnának egy tál meleg ételt is. Tudjuk, milyen hatalmas gond mindez és nagyon nehéz megérteni a különbséget a hontalan vagy a hajléktalan között. A hajléktalan még értelmezhető fogalom, őket még kézen lehet fogni és be lehet segíteni egy hajléktalanszállóba. A hontalan viszont mindenét elveszti, még a hitét is, ami pedig számára az mindennél többet ér, mert azt mondja a szegény ember a földön fekve:  Nem maradt más nekem az életben, csak az emberségem. Embernek lenni viszont nagyon nehéz, előbb meg kell érteni a másik ember baját. 


Ne csak egy közlemény legyen

Valamelyik tévécsatornán több hajléktalanszállót is bemutattak. Elég szörnyű volt, de még az is nagy eredmény, hogy idáig jutottak, csak azt nem értem, miért kell nekik napközben kimenni a mínuszokban az utcára, miért nem maradhatnak egész nap bent a melegedőben? Nem vagyok a téma szakembere, biztosan van erre magyarázat, de attól nem lesz melegebb a kabát, ha lelkizünk. Mégis azt mondja az egyik hajléktalanszálló lakója, miközben fejti a keresztrejtvényt, hogy legalább nem fáznak, ha még több ideig bent maradhatnak. Tudom, hogy egyre több szervezet, civil önkéntes próbál segíteni a nincstelen, hajléktalan embereken. Megpróbálják rábeszélni őket, hogy meneküljenek a mínuszoktól, és kérjenek segítséget a hajléktalanszállókban. 

Sokan vállalnak már áldozatot

Tudom, még a nálunk sokkal gazdagabb Nyugat is küzd ezzel a problémával. Melegedővel ellátott sátrak, hajléktalanszállók várják a rászorulókat és egyre jobban hisznek azoknak a szociális munkásoknak, akik meleg szobákkal csalogatják a hajléktalanokat a mínuszból a pluszba. Furcsa ez az egész! Nem lehet tudni, hogy megteszünk-e mindent az emberi élet megmentéséért. Nem tudom, nekem kell-e szégyellnem magam, vagy akinek ez a munkája. Az a baj, hogy nagyon nagy a tét. 


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére