RSS Feed

Endre Dora New Yorkban rendezett

Dora Endre - 2020. 08. 24. 17:00:14 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Endre Dora New Yorkban rendezett

Alig múlt húszéves, de már kisfilmeket és színdarabokat rendezett – Amerikában. Endre Dóra az óceán túloldalán, a világ egyik leginspirálóbb városában teljesen egyedül ugrott az ismeretlenbe. Kitartása és kemény munkája meghozta az eredményét: a New Yorkban élő Endre Dóra ma már off-Broadway darabokon, kisfilmeken és reklámokon dolgozik.

Mesélnél a kezdetekről?

Már gyermekként elköteleződtem a színház iránt, otthon lényegében ez volt az első szerelmem. A haladó gondolkodású, különleges nézőpontú darabok óriási hatással voltak rám. Nem sokkal később angolul kezdtem el tanulni az egyetemen média és kommunikáció szakon, ami miatt még inkább elkezdtem érdeklődni más kultúrák és országok iránt. Firenzében tanultam filmezést egy ideig, majd New Yorkba költöztem, hogy ott szerezzek film és színházi konzervatóriumi diplomát.

Miért éppen a Nagy Alma?

Megtetszett, hogy művészileg mennyire színes a város, hogy minden sarkon találok valami rendkívül inspirálót, újat, vagy valami egészen különlegeset. Rengeteget jártam színházba, múzeumba, kulturális eseményekre és rájöttem, hogy ezek a hatások mennyire segítenek a filmekkel kapcsolatos gondolkodásban. Megfogott a város nyughatatlansága, az itt lakók mentalitása, és a művészi sokrétűség.

Hogyan lesz egy vidéki magyar lányból New York-i rendező?

A tanulmányaim idején véletlenszerűen keveredtem egy off-Broadway-darab közelébe. Kis reménnyel rendezőasszisztens asszisztensnek jelentkeztem, és gyakorlatilag egy hónappal később felajánlotta a producer, aki egyébként rendezte is a darabot, hogy rendezzem én inkább. Döntését azzal indokolta, hogy a próbateremben töltött idő, az, ahogyan a színészekkel bánok és a szöveget értelmezem, úgy véli többre predesztinál mintsem, hogy "csupán" rendezőasszisztens legyek. 

Mennyire volt nehéz beilleszkedni New Yorkban?

Egy hóviharral érkeztem 2017 kora tavaszán és első éjszaka még a taxis is eltévedt velem Queensben. Ezt követően egy hétig csak bámultam ki az ablakon, hiszen a tomboló vihar miatt a szállásomon rekedtem. Ekkor kezdődtek a megpróbáltatások, gyakorlatilag a nulladik órában. New York megkívánja, hogy rendkívül jó problémamegoldó és stresszkezelő képességed legyen. Emellett fontos az alkalmazkodási készség. Nagy eséllyel, aki belevág ebbe a kalandba, megannyi lakásban lakik majd, teljesen idegen lakótársakkal, nap mint nap különböző tömegközlekedési eszközökkel nagy távolságokat bejárni lóhalálában. Mindemellett az itteni iskolarendszer nagyon gyakorlatias és leterhelő. Őrületes az általános élettempó, a munkapiaci verseny, az előrejutási inger mindenki oldaláról. S akkor még nem említettük a bagatellnek tűnő hétköznapi dolgokat, mint például a mosodázást egy zacskónyi 25 centessel a táskádban vagy a nagybevásárlást, aminek eredményét egyedül húzod fel lépcsőn a hatodik emeletre.

Nem tartottál tőle, hogy ez a város egy kicsit túl nagy falat?

Ez egy állandó félsz, valahol mélyen. Elfogadod a tényt, hogy nem egyszerű itt az élet, mint ahogyan másutt sem. Elfogadod, mert tudod, hogy ezt te választottad, céllal vagy itt, tanulni és fejlődni jöttél és megbirkózol a nehézségekkel, amikkel időközben szembe kell nézned.

Teljes állásban, rendezőként dolgozol New Yorkban.

Igen, színházilag szabadúszó vagyok, filmesként produkciós stúdiónál vagyok gyakorlatilag állandó státuszban. Stabil munka, stabil fizetéssel. A tavasszal musicalt rendeztem, amit két helyszínre terveztek, néhány előadást azonban a COVID-19 miatt elhalasztottak. Várjuk, mikor kezdhetjük a felújító próbákat és tarthatjuk meg végre az elmaradt előadásokat. Időközben az író- és a producergárda elkezdett a musical filmforgatókönyvén is dolgozni, a történet egy rocksztár pszichés hanyatlását mutatja be. Mindemellett a múlt hónapban debütált a legújabb rendezésem, a Grudges című színdarab, amit Joe Queenan, a Wall Street Journal munkatársa és T.J. Elliott színész, író, producer jegyeznek. A színdarab a manapság népszerű Zoom platformon volt elérhető, de amint lehet, a producerek hagyományos módon is szeretnék színpadra állítani. A Zoom, mint "hybrid" platform nagy kihívás volt mindannyiunk számára, újfajta kreativitást igényelt. A Grudges szociális és politikai ellentéteken alapuló szituációt boncolgat, egy család gyűlik egy szombat esti vacsorára, amelyen minden konfliktus igen gyorsan a felszínre tör.

Mik a terveid a közeljövőre?

Jelenleg tesztforgatás előmunkálataiban veszek részt, vágok illetve egy hangoskönyv kreatív munkálataira kaptam felkérést. Közben pedig szurkolok, hogy mielőbb nyithassanak a városban a színházak és elkezdődhessenek végre a nagyobb volumenű forgatások is.

Fotó: voyagela.com
Lap tetejére