RSS Feed

A Kanyó

Regös István - 2020. 02. 04. 13:29:15 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A Kanyó

Micsoda dolog ez, Bélus! Hogy csak úgy, hipp-hopp, köszönés nélkül itt hagytál mindannyiunkat? Te, aki az utolsó úriemberek közé tartoztál, hogyan tehetted meg ezt velünk? Karácsony óta kereslek, mint sok-sok évtized óta, és mint a MIX Magazin szerkesztőségének tiszteletbeli tagja, itt lett volna a helyed a szerkesztőség karácsonyi megemlékezésén.

Már akkor féltem, hogy valami baj lehet veled, hiszen soha nem mulasztottál el eleget tenni a meghívásainknak, és bár a decemberi összejövetelünkön ezúttal nem ünnepelhettünk veled együtt, mégis sokat emlegettünk.
Tegnap reggel, a szokásos lapindító értekezletünkön, amelyen évtizedek óta mindig volt számodra egy szék, arról beszéltünk a kollégákkal, hogy addig keresünk, amíg meg nem találunk. És mit tesz Isten, estére már az interneten döbbenten olvastuk, hogy Kanyó Béla fotóművész - bár sosem tartotta magát annak, „csak” fotográfusnak - 81 éves korában meghalt.

Kanyó Béla a balett képeiből készült kiállításainak egyikén

Vannak emberek, akik képesek meghalni, de megöregedni nem. Ilyen volt - Jézusom, még használni is szörnyű a múlt időt! - Kanyó Béla, akit haláláig mindenki Bélusnak, vagy Béluskának hívott. Nagyon kell vigyáznom, nehogy úgy tűnjön, hogy lám-lám, ez a nekrológíró a halálesetet is kihasználja és már megint magáról ír. Mit tegyek? Béluska sok-sok évtizeden át nemcsak kollégám, okos, kedves munkatársam volt, hanem fél életem tanúja, még a családi eseményeinket is ő fotózta. Nagyon sok szál kötött hozzá és igen, jólesett neki, hogy volt egy második otthona, ahová bármikor jöhetett és jött is. Tizenéves korunkban ismerkedtünk meg egy lovardában, majd évtizedekre elveszítettük egymást. Tudtam, hogy Béla akkor a mérnöki világ felé kacsingat, de hogy mi lett belőle, arról fogalmam sem volt. Televíziósként éppen egy filmet forgattam a kalocsai női börtönről, amikor a Szabadság téri tévészékháznál hirtelen mellém vágódott Béluska és ugyanúgy kezdett el velem beszélgetni, mint tizenéves korunkban, a lovardában. Elmondta, hogy fotózásból akar megélni és engedjem meg, hogy fotózhasson a kalocsai forgatáson. Természetesen megteremtettük neki ezt a lehetőséget. Mindez körülbelül 1980-ban történhetett és azóta máig szoros kapcsolatban vagyunk, bocsánat, voltunk. Bélára később is mindig olyannyira lehetett számítani, hogy még aznap hozta az általa készített képeket. 

És milyen képeket! Fantasztikus képeket! Kanyó-fotókat! Béla a forgatáskor is mindenkit pátyolgatott és főleg a fiatalabbakat tanította képben gondolkodni. Abban az időben ragadt rá a „Kanyó-anyó” becenév. Igen, ő mindenkihez kedves volt, még életének drámai pillanatai idején is. Először a Reflektor című televíziós műsor szerkesztőségében, később a MIX Magazin főmunkatársaként jeleskedett. Az biztos, hogy változatlanul velünk marad, a MIX Magazin impresszumában a neve továbbra is szerepel, örökös főmunkatársunk lesz. A balett képei, könyvei egyszerűen elképesztőek. Imádta a balett növendékeket, a világhírű magyar balerinákat és balett-táncosokat. Neki a fényképezés olyan volt, mint Mozartnak a zene. Óvakodom, hogy többet írjak annál, mint ami ő volt. Esendő volt, érzékeny és sohasem akart nagyobbnak látszani, mint amekkora valójában. Olyan hírnévre tett szert, amilyent csak kevés fotós mondhat magáénak. Valamirevaló fotós arra a kérdésre, hogy ismered-e Kanyó Bélát, kapásból igennel válaszol.

A fényképezőgépével, amelyet mindig magával hordott

Istenem, Béluska, de jó hogy nem kell olvasnod e mostani, rólad szóló írásokat! Elpirulnál, és nem akarnád elhinni, hogy életedben mekkora szeretet övezett. Nem létezik, hogy valaha is volt haragosod, hiszen te szándékosan soha nem bántottál senkit! Még most is a kezedben látom a fényképezőgépet, mert amíg lélegeztél, amíg a szíved dobogott, nem adtad ki a kezedből. Hatalmas művészi örökséget hagytál az utókorra és az ember ilyenkor szinte pironkodik, szégyelli, hogy ő írhat búcsúztatót a barátjáról, hogy ő él és a barátja már nem. Béluska, most már nem keresünk tudjuk, hogy nem jössz! De piszokul fáj!

Regös István, a MIX Magazin alapító főszerkesztője
elismerő oklevéllel köszönte meg Kanyó Béla munkáját
a lap legutóbbi születésnapi partiján

Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére