A lágerből visszaérkező egyenruhásokkal kapcsolatban elterjedt egy félig tréfás mondás: amikor a katonák szabadulásuk után Pesten leszálltak a vonatról, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Ennyire fekete-fehér lenne a kép? A valóság felderítésére vállalkozott Kőrös Zoltán, jelezve, hogy a nyugatosok is meséltek hátborzongató történeteket a béke beköszöntekor. „A legszörnyűbb esetek – egy visszaemlékezőm szavaival élve – a 'Keleti Egyetemen' játszódtak le. A kötet alapanyagát a világháborús hadifoglyok második csoportja adja, tehát azok a felvidékiek, akik hosszabb-rövidebb időre – megjárván a Muszkaföldet – szovjet hadifogságba kerültek“ - fogalmaz a bő 300 oldalas kötet szerzője.
Kőrösi Zoltán új könyvében a megszólaltatott férfiak Dél-Szlovákia nyugati részéből származnak: a vágsellyei, galántai, szenci, dunaszerdahelyi, komáromi és érsekújvári járásból. Művét két részre osztotta: a bevezető rész (Előszó) a harmincnyolc visszaemlékezővel elkészített interjú tematikus idézetei alapján mutatja be a szovjet hadifogság jellegét. A második, fő részét Tóth Károly, Sulci József és Merva Arnold komplett történetei alkotják. Kőrősi könyve emléket kíván állítani nemcsak azoknak, akik a 40-es évekbeli hadifogságot túlélték, hanem a rabság során elhunytaknak is. Hiszen mindegyikük a szlovákiai magyarság áldozata és olykor hőse volt.
Fotó: -a-