RSS Feed

Anyák napja

Regös István - 2014. 02. 21. 8:00:57 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Anyák napja

Nem tévedés, tudom jól, hogy a hivatalos anyák napja május első vasárnapjára esik. És már azért is szégyellem magam, hogy sok-sok évtizeden át hagytam magam befolyásolni, és május első vasárnapján ünnepeltem egy csokor virággal az anyákat, és persze elsősorban az én anyámat. Az anya szó minden nyelvben a legszebb, a legfennköltebb, a legtermészetesebb, a leginkább a miénk.

Az anya szóról a legsötétebb gyilkosnak is csak szép jut eszébe. Még a zárkája falát is szülőanyja, édesanyja, nevelőanyja, vagyis az anya képével díszíti fel. Mert tudjuk, hogy az anyaság, mint a világ egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, óriási szerencsére a nőkkel együtt születik. Az anya önmagában már egy költemény. Az anya nem mérlegel, nem fontolgat, nem értékel, az anya feltétel nélkül imád. Szereti kisded korában az újszülöttet, szereti mikor először óvodába megy, szereti serdülőkorában, és ha jó sokáig él, szereti apává lett gyermekét, egészen addig, míg a sors megengedi neki, hogy szerethesse.


Csak a test költözik, a lélek marad

Az anya akkor is szeret, ha már nincs. Ő csak testileg tud távozni a földről, amit megteremtett, a gyermekeiben él tovább, és a gyermekek szinte át tudják ölelni az emlékét. Az anya olyan, mint a víz. Ha kinyitjuk a csapot, magától értetődően folyik a tiszta ivóvíz. Talán nem is nagyon értékeljük. Talán úgy tekintjük, hogy ennek így kell lenni örökkön-örökké. De ha egyszer csak sistereg a csap, hiába csavargatjuk jobbra-balra, de nem jön a víz, döbbenten nézünk, és segítségért kiáltunk. Mert víz nélkül nincs élet, víz nélkül hamar szomjan halunk. Az ember anyai szeretet nélkül csak tapogatja a környező világot, csak nem érti mi a baja, és csak később jön rá, hogy hiányzik az anya. Azt szokták mondani egy anya képes hat gyermek felnevelésére, de gyakran hat gyerek nem képes egy anyát gondozni. Azt is mondják, hogy addig vagyunk gyermekek, míg él az édesanyánk, az édesapánk. Ha mindkettő távozott, hirtelen ránk zuhan a félelem, ki hiszi el minden szavunkat, ki retteg, ha betegek leszünk, ki tud úgy nézni ránk, hogy már attól könnybe lábad a szemünk. Mert erre csak az anya képes. Olyan erő sugárzik belőlük, hogy hegyeket képesek mozgatni gyermekük érdekében. 


És bocsáss meg a mi vétkeinkért!

És aztán, ha megbetegszik, vagy csupán az idős kor dönti le a lábáról, akkor kezdődik csak el a haddelhadd. Tudják, mint amikor nem jön a víz a csapból. Hirtelen olyan szomjúságérzet támad bennünk, és azt hisszük, ez már így is marad. Tudom, mindenki saját édesanyját tartja a világ legnemesebb emberének. Ha nem így lenne, szomorú lennék. Olyan nincs, hogy rossz anya, ott valaminek történnie kellett, ott valaki beteg. Mert az anya eredendően jó. A legfőbb tulajdonsága a szeretet képességén kívül a feltétel nélküli megbocsátás. Így hát én ünnepélyesen bocsánatot kérek az én anyámtól, hogy botor módon csak anyák napján hittem azt, hogy ki kell fejezni újra és újra valamilyen kézzelfogható módon is a szeretetet. Persze a magam gyenge módján próbáltam jobb fiú lenni, de biztos nem sikerült annyira, mint amennyire ő megérdemelte volna. Ilyenkor jön a belső elszámolás. Töltöttél-e annyi időt édesanyád mellett, mint amennyit kellett volna? Segítetted-e annyira, amennyire csak lehet? Az én véleményem önmagammal szemben most sokkal szigorúbb, mint pár nappal ezelőtt, amikor még szemébe nézhettem anyámnak. Azóta elköszönt tőlem, és elköltözött apám után az egekbe. Most már csak fölülről vigyáz rám. Már nem mond véleményt, már nem fogja a kezem, legfeljebb utolsó leheletével még azt súgta, ne aggódjak, ne féljek, körülvesznek szeretteim, rájuk bízott. Ezt lehetett érteni. Ezt akartam érteni. Anyát elveszteni olyan, mintha szemünk világa homályosult volna el, vagy lebénulna kezünk, lábunk. A szív dobog, a tüdő szállítja az oxigént, nem is értem, hogy élhetünk tovább.


És én sem felejtek

Anyám azt mondaná, az élet rendje, hogy az idősek átadják a helyüket. Igaza van, az agónia is változás, de nem vajúdás. A vajúdás is sok kínnal jár, de új élet születik belőle. Az agónia életet visz el. Aki látott már filmen farkascsordát vadászni, az tudja, hogy akár napokig figyelik áldozatukat, amíg le nem gyengül az üldözésben, az étel-ital hiányában, és akkor lecsapnak rá. De nem haragudhatunk a farkasokra, mert az az élet rendje, hogy mindig az erősebb jusson a zsákmányhoz. Így marad fenn a világ. Olyan ez az egész körforgás, mint a halál. Születésünk pillanatában már beköltözik, figyel minket, s a végén, amikor eljött az idő, elragad. De ne haragudjunk a halálra. Csak végzi a dolgát. Én csak azért könyörgök hozzá, hogy jól bánjanak anyámmal, az ő új világában, mert abban biztos vagyok, hogy ő sem élve, sem halva nem felejt el engem. 



Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ