RSS Feed

Eszenyi: A pokoltól a mennyországig

Regös István - 2012. 10. 17. 8:00:02 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Eszenyi: A pokoltól a mennyországig

Egy újságíró két dolgot tehet, ha lenyűgözi őt egy színésznő: 1., Ne írjon róla! 2., Írjon róla! Na én a másodikat választottam. Általában félünk a jóról jót írni, a rosszról rosszat. Így elkenődnek az ügyek, pedig az egyenesen, tisztán csengő szavak, mondatok jelentősége szinte felmérhetetlen. Bertold Brecht már az 1920-as évek elején felismerte.

Azt mondta, úgy kell a színháznak élvezetet nyújtani, hogy éppen harcol az élvezetek ellen. A szív helyett az értelemhez szólt. Azt mondta, míg a sikernél is fontosabb az igazság, és ha igazat szólunk, megjön a siker is és az élvezet is. Brecht ma is modern naprakész. Sajnos! Azért sajnos, mert ugyan már átléptünk az ő századából (élt: 1898-1956) a 21-be, mégis újra és újra felbukkannak a diktátorok, a nyomor, az éhezés, a munkanélküliség. És ő elsősorban ezekről a témákról írt. Azt mondta, a szerelem ugyan fontos, a fák, virágok gyönyörűek, de ha korog a gyomor, hamar elfojtja a szépet a nyomor.

Kovács Krisztina, Michal Dočekal remekelt

A Vígszínház szombaton bemutatta Brecht: "Jóembert keresünk" c. darabját. Az újrafordított, modernított szöveg Térey János munkája. S rögtön hozzáteszem míves a szöveg, megtartja és megújítja az eredetit. Nem kritikát írok. Ezt sietve rögzítem. Csak az elragadtatott véleményemet a szombat esti élményemről. Sok százan talán ezren is lélegzet visszafojtva néztük, ahogy megelevenedik a brechti szöveg. Csodálatos munkát végzett Kovács Krisztina dramaturg, hibátlan az előadás szerkezete. Megtalálta a darab legérzékenyebb pontjait, összekötötte, és egymásra építette. Nem maradt egyetlen pillanatnyi üresjárat sem. Michal Dočekal a prágai Nemzeti Színház igazgatója már szinte házi rendező, hiszen nemrégen ő rendezte a Pesti Színházban a Mikvé-t. (Nem akarok elkalandozni a tárgytól, de muszáj ide írnom, hogy a Mikve talán az évtized egyik legjobb színházi előadása) És a zárójeles mondatot most meg kell cáfoljam, mert amit a "Jóembert keresünk" című darabban művelt, az tulajdonképpen már nem is rendezés, hanem varázslat. Elsősorban ahogy összeválogatta a szereplőket, és ahogy szabadon engedte őket, mégis az ő akarata szerint tudták kiélvezni a színházat.

A férfiak nők, a nők férfiak

Az már csak hab a tortán, hogy a kínai ősi színházi szokás alapján az összes nő szerepét -kivéve egyet - férfiak játszották. Írhatnánk csupa-csupa nagybetűs kabinet alakításokról, hiszen minden szereplő teljesítménye egy-egy bravúr. Néhány perc kellett csupán, hogy ne azon mosolyogjunk, szakállas, vállas férfiak a nők. Csak néhány perc kellett, hogy rájöjjünk, hogy nem ez a lényeg. A tragédia és a humor a tartalomban rejlik, és ezt keltik életre Dočekal színészei.

A színészkirály

Aztán egy új fejezet következik, úgy hívják: Eszenyi Enikő. És most megint privatizálok. De csak azért, mert ez egy ilyen rovat. Itt szégyentelenül megírhatja egy újságíró, hogy ő mit érez. És ez néha több annál, hogy mint gondol. Azt a csodát láthatóvá tenni, hogy az egész világon, de legalábbis Szecsuánban a kóbor istenek mindössze egyetlen egy jó embert találnak, és az is Sen Te, a prostituált. Az már több mint művészet, bolygóközi állapotot követel. És ezt csak egy Eszenyi tudja nyújtani. Tudom, szinte közhelynek tűnik, ha azt írom ide, vannak nagyszerű, csodás színészek, és vannak a színészkirályok. Nagyon kevesen az egész színháztörténelemben. Talán ha megszámolnánk őket, elég lenne a két kezünk. Olyanok tartoznak ide, mint Bajor Gizi, Latabár Kálmán, Ódry Árpád, Latinovits Zoltán vagy Ruttkai Éva. És természetesen - nem csupán a szombati bemutató alapján - már rég feliratkozott Eszenyi Enikő is. 


A zseni és a "művészet őrültje"

Amikor az előadás után úgy-ahogy magához tért, hiszen a színpadon mondhatom, szinte önkívületi állapotban élt, néha azt hittem, hogy vagy elájul, vagy felrepül, vagy felrobban, vagy elolvad, vagy megfagy. Találkoztam vele, akkor csak annyit tudtam neki mondani, hogy te egy drága őrült vagy. Tudom, hogy egy színházigazgatónak egy nagyszerű színésznőnek és rendezőnek egy bájos, kedves lánynak ilyet nem illik mondani. Ezért most bocsánatot kérek, és mégis hálás vagyok, hogy ezt mondhattam. Ilyenkor csak attól tart az ember, hogy ez a hatalmas kincs, ami önmaga, meddig marad épségben. Az a hatalmas tűz, ami lobog benne, mikor égeti el. Kérdés kérdést követ. Egyáltalán szabad-e másképp színházat csinálni, mint ahogy ő teszi? Hogy hat egy ilyen ember az egész társulatra? Felemel, elijeszt, bátorít vagy eltántorít? Ő most minden idegszálával a brechti remekműbe feloldódott.  Úgy játszotta el, Sen Te-t a prostituált lányt, hogy eközben mindenkivel megértette, tessék jól figyelni, nem elhitette, hanem megértette, hogy a létező legrosszabban is van jó. Arra döbbent rá sok száz, akár ezer ember, aki pisszenés, köhintés nélkül meredt a színpadra, hogy egy jó ember is képes megváltoztatni a világot, hogy érdemes jónak lenni még akkor is, ha a rossz olykor hatékonyabb. Amikor Szecsuán városáról beszélt, többször a fordítás alapján csak városnak nevezte. Valahogy azt mondta, ha nem is szó szerint, milyen iszonyat az a város ahol a patkányokat se lehet kiirtani, ahol lassan a patkányok megeszik az életet! Csupa brechti áthallás a mába!

Tudathasadás

És ez a jó Sen Te rájött, hogy mennyire kihasználják a jót. És ő, vagy éppen Brecht kitalált neki egy nagybácsit Sui Tát, aki a gonoszt, kegyetlent az elszántat, a keményet, a harcosat jelentette.  Az előadás bravúrja, ahogy ezt a szerepet is maga Eszenyi Enikő játszotta, vagyis egyik pillanatban fehér, másik pillanatban fekete volt. Együtt a jó és a rossz. Mint közönség azt mondom, olyan hihetetlenül meggyőző erővel adta a két különböző figurát, hogy pillanatok alatt azt hittük, mert ő azt akarta, hogy ezt így higgyük, hogy Sen Te és Sui Ta két különálló ember. Egy nő és egy férfi. Hogy ő Eszenyi Enikő kettéhasadt, és az egyik darabja a prostituált Sen Te a jó, a segítő, a másik fele pedig Sui Ta a férfi, a rendteremtő. Amit aznap este ez a színház, ez a Vígszínház, ez a nagy színház, ez a csodálatos társulat produkált, azt kertelés nélkül a legnagyobbnak minősítem.

A jó vég

Amikor az utolsó pillanat elkövetkezett, akkor kilépett a szerepéből a művésznő, és belépett szinte a civil szerepbe. Hideg, kizárólag az agynak szóló stílusban elmondta, mintha csak egymás között beszélnénk, hiszen annyi drámát láttunk addig, annyi kétségbe esést és gyötrődést, hogy szinte vágytunk valami jóra, akkor ő így szólt: "Mert kell jó végnek lenni, mert kell, mert muszáj!"




Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ