Csapatutasítás
| Varga Gábor - 2010. 07. 31. 9:00:00 |
|
Nem csillapodnak a kedélyek múlt vasárnap óta, amikor is Felipe Massa átengedte jól megérdemelt első helyét csapattársának, Fernando Alonsonak. A Formula-1 ötvenéves történelme folyamán számtalan eset adódott, amikor csapattársak rivalizáltak egymással. Mégis vannak olyan szituációk, amelyeket jobban felkap a sajtó, a szurkolók és maga a versenyzői társadalom.
A helyzet azért is elemzésre méltó, mert még a bennfentesek is teljesen ellentmondó nyilatkozatokkal lepik meg a közvéleményt. Nem mindegy ugyanis, hogy mi előzünk, vagy minket előznek. Bár a sport magasztos szellemisége természetesen azt diktálná, hogy minden körülmények között győzzön a jobbik (nem a Jobbik!), de tudjuk, van az a pénz, amely képes felül írni bármilyen erkölcsi tízparancsolatot. Azon is moralizálhatunk, hogy ha már nem lehet "csapatutasítani", akkor miért nincsenek felkészülve a csapatok a helyzet ennél profibb kijátszására? De nem szeretnénk ötleteket adni, a Forma-1 szellemisége éppen elég csorbát szenvedett az utóbbi időben. Különben is. Miért a száguldó cirkuszon köszörüljük a nyelvünket, miért rajta kérjük számon azt az etikát, amelyet a többi sportág legalább annyiszor megszeg? Nem soroljuk az eseteket terjedelmi okokból, mindenkinek van számtalan kedves szituációja ebből a kérdéskörből.
Ha pedig a sporttól elrugaszkodva hasonló példákra lelünk, az sem a véletlen műve. Használhatjuk ugyanis a csapatutasítást, mint szitokszót, mégis be kell látnunk, nemcsak hogy jelen van életünk valamennyi területén, de vezérelvként is működik. Gondoljunk csak a parlamenti demokráciára, a pártok megszólalására, a frakcióból való "kibeszélés" tiltására. Vagy említhetnénk a kulturális életünk jó néhány szegmensét, ahol színházak, filmgyártók, képzőművészeti alkotó közösségek próbálnak lobbizni saját tevékenységük elismertetéséért, még azon az áron is, hogy tudják, a másik esetleg jogosabban kaphatna a koncból. (Nevezhetjük támogatásnak.)
Feltételezhetünk egy olyan képtelen esetet is, hogy a parlamenti pártok etikátlan tevékenységgel, törvényjavaslatokkal próbálnának előnyhöz jutni a többiekkel szemben. Bár ez így teljesen abszurdnak hangzik, mégis kellene, hogy legyen egy hatóság, egy ember (nevezzük, mondjuk köztársasági elnöknek), aki felülírhatja a csalárd próbálkozásokat. Ehhez viszont az kellene, hogy ez a döntnök minden csapattól (párttól) egyforma távolságra álljon. Mert ekkor lenne hiteles, ekkor hinnénk el neki a semlegességet. Azt, hogy minden döntése a sportág és a nézők érdekeit szolgálja. Na már most, ha ez nincs így, akkor fog mindenki minden döntést kétkedve fogadni, ekkor érkeznek a vezető helyre az Alonso-k. Akik esetleg saját erőből is odajuthatnának, de így rajtuk marad örökre az ügyeskedés bélyege.
A sors kifürkészhetetlen akaratából éppen Hungaroring a világ körüli turné következő állomása.
Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
Fotó: Máté Krisztián