Rémhíradás
| Regös István - 2010. 02. 16. 8:00:00 |
|
Egy analfabéta újságíró (de sok van belőlük...) - ráadásul még valamiféle botcsinálta oktató is lehetett -, azt találta mondani, a jó hír nem hír, csak a rossz hír a jó hír (gyönyörű!). Van még tovább, mondjam még? Azt is tanította, hogy az nem hír, ha a kutya megharapja a postást, de ha a postás megharapja a kutyát, az szenzáció. Szerintem ez a nézet is elavult, mert mostanság a postások már nem csak a kutyát harapják meg, hanem lassan egymást is...
Ha így haladunk, tényleg az a hír lesz a szenzáció, ami így kezdődik: "A II. kerületben a hónap elején minden nyugdíjasnak kézbesítették járandóságukat." Vagy: "Ma senkit se tartóztattak le a BKV-nál".
De félre a keserű tréfálkozással. Igenis, én úgy vélem, ha egy országban valami végre rendben megy, ha valami sikerül, akkor nekünk, újságíróknak hírt kell adnunk róla. Ez a hír is lehet szenzáció, nemcsak a tévéhíradók katasztrófa hangulatot keltő félórái. Ha valaki sokáig nézi ezeket a híradásokat, már az első tíz hírtől sokkot kap. Karambol, hárman meghaltak. Füstmérgezés Karakószörcsögön, két ember meghalt. Szénmonoxid megölte a tanyán az idős házaspárt. Gázpalack felrobbantotta a lakóházat, szénné égtek a lakók. Irak, Afganisztán, bomba robbant, húsz áldozat. Indiában felrobbantottak egy péket. Meghalt egy H1N1 vírusbeteg. Legjobban egy afganisztáni magyar egységről szóló hír tetszett: üvegszilánk megsebesített egy "százados urat" az afganisztáni misszióban. Sajtótájékoztatót is tartottak. Még jó, hogy a honvédelmi miniszter nem utazott oda különgéppel. Mintha ott véletlenül nem háború folyna éppen. Szóval hogy megleljem a fonalat, ha ezeket az adásokat sokszor és sokáig nézzük, még a végén a Dunának megyünk.
"Ha valaki sokáig nézi ezeket a híradásokat, már az első tíz hírtől sokkot kap."
Ezt az egészet azért hordtam össze, hogy le merjem írni a most következő sorokat.
Ezek az én híreim normálisan gondolkodó embereknek:
- Csodálatos volt az idei busójárás Mohácson, kacagó gyerekek, vidám felnőttek a busókkal összekapaszkodva űzték-zargatták a telet, távozásra biztatva a zord időt. Láttam a tévében, és örültem.
- Valentin napon családok (mi is) örömmel ünnepeltek együtt otthon, vagy egy hangulatos vendéglőben. Mindenütt zsúfolásig tele voltak az éttermek. Ja, és örültem, mert erről beszámoltak a tévék. Kína-szerte fehérre festették az eget a tűzijátékok petárdái. Búcsúztatták az óévet, és a fénnyel elűztek mindent, ami tavaly rossz volt. Ja, és több híradóban ez is szenzáció volt.
És még egy példa: Évek óta minden tél elején látványos sajtótájékoztatót szervezett a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat, ahol bejelentette, hogy felkészült a télre és most már lehet eső, lehet hó, nem lesz gond. Nem tudom, mi történhetett, de az idei tél elején ez elmaradt. Nem fogadkoztak, nem ígérgettek, de most komolyan, barátaim, nem érdemelnek meg egy jó szót, egy dicséretet? Szakadt a hó, fújt a szél. Még a hókotró autókat is menteni kellett, de ők dolgoztak csendben és hatékonyan. Európában kevés város dicsekedhetett azzal, mint amivel mi, fővárosiak: hogy a hatalmas havazás után pár órával Budapest legfontosabb útvonalain lehetett közlekedni. Köszönjük.
Ja, és erről valamiért nem akaródzott közvetíteni a tévéknek, talán csak néhány hegyvidéki útról adtak hírt, ahova akkor nem jutott el a hókotró csapat, mert a főútvonalakat takarította.
Pedig ugye, a pozitív hírek is hírek?
Fotó: Máté Krisztián
|