RSS Feed

Sorsok Háza

Regös István - 2018. 01. 14. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Sorsok Háza

Azt kérdezték Lázár Jánostól, a miniszterelnökséget vezető minisztertől, hogyan áll a hét és fél milliárd forintos Sorsok Háza-projekt. Mint ismeretes, a Sorsok Háza a holokauszt áldozatairól hivatott megemlékezni. Ám annak ellenére, hogy a központnak otthont adó épület két éve elkészült, a mai napig nem nyitotta meg kapuit.

Ennek egyik oka, hogy a Terror Házát vezető Schmidt Mária alapítványa, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány által megálmodott szakmai koncepció finoman szólva sem nyerte el az illetékesek, például a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) tetszését. Lázár János még hozzátette: a projekt még sehogy sem áll, mert nincs megegyezés és nincs konszenzus. Úgy vélte, van egy észszerű határ, amíg a kormány jobban teszi, ha vár; ám, ha nem születik megállapodás, akkor más célra kell használni az épületet. A politikus azon reményét is kifejezte, hogy néhány hónapon belül dűlőre jutnak a felek. Lázár Jánoson kívül Zoltai Gusztávtól is érdeklődtek, aki úgy hárított: „Négy éve nem én vagyok a MAZSIHISZ vezetője, mellesleg fogalmam sincs a jelenlegi helyzetről.”


És sehol egy felelős?

Ezt a szöveget teljességében Hutter Marianna, a Magyar Nemzet munkatársa 2017. szeptember 23-án, szombaton írta. Most 2018 januárjának közepe van. A fent leírt szöveg mai napig tökéletesen naprakész és helytálló. Ez a bizonyos, Sorsok Házának nevezett projekt már a kezdet kezdetén halott volt, mert nem lehet valakiknek, de egy ügynek sem szobrot vagy emlékhelyeket úgy felállítani, hogy az ne legyen azoknak az érdeke, akikről, vagy amiről szólnak. Teljesen érthetetlen Schmidt Mária szerepe, teljesen érthetetlen, hogy mit keres a Terror Háza igazgatója egy holokauszt-emlékhely környékén. Hogy jön ahhoz egy Terror Házát működtető ember, hogy éppen a terror által elveszejtett millióknak az emlékéről döntsön? És egyáltalán, tessék mondani, mi az a Sorsok Háza? Vagy még Kertész Imre Nobel-díjas író (mellesleg egyetlen magyar Nobel-díjas) Sorstalanság című regényéről nem hallottak? Az azóta boldogabb irodalmi körökbe távozott Kertész éppen az írta meg, hogy a deportált, marhavagonokban Auschwitzba szállított magyar zsidóknak és magyar cigányoknak és magyar nem zsidóknak és magyar nem cigányoknak sem az akkori, sem olykor, az új világrendben sincs sorsa. Vagy ha van, azt senki sem irigyli tőlük.


Pozitív gondolatok

Kapkodva lélegzem, amikor ezekről a farizeus gondolatokról, cselekedetekről, pótcselekvésekről olvasok. Hiszen a holokauszt emléke elsősorban égő tűzként a szívünkben van, de ha tárgyiasítjuk, emlékhelyeket építettünk zsinagógákban, a Páva utcai emlékhelyen, mert fontos, hogy manifesztálódjon minden pozitív gondolat. De azért fontosabb, hogy észrevegyük a lopakodó rasszizmust, antiszemitizmust és ennek olykor látható és hallható tetteit, például a stadionok szélsőséges népétől. Már hallottuk a szörnyű dalt, a Megy a gőzös Auschwitzba kezdetűt, már láttunk falra festett horogkereszteket és sosem elég, hogy egy mindenkori regnáló kormány, milyen szinten határolódik el ezektől az iszonyatos gondolatoktól. Ha nincs fogadókészség, ha nincs olyan szervezet, ami nemcsak akarja, hanem képes is megjelentetni az új náci gondolatokat, akkor sokkal nehezebben tudják felütni a fejüket. Lásd, a Jobbik arculatváltása óta nem masíroznak a gárdák, remélhetőleg véglegesen eltűntek a cigányházakra támadók is.


Legalább a háznak legyen sorsa

Nem akarom én bántani a Sorsok Házát, bár nem hiszem, hogy a valahol, Budapest szélén elkészült objektum, még ha jól használják is, sokat segítene az antiszemitizmus elleni harcban. De még mindig jobb, mint a semmi. És ha már több milliárdért elkezdtek építeni egy ilyen emlékhelyet, hét és fél milliárd alapösszegért és ott rohad a saját lábán, akkor az illetékesek egyezzenek meg végre és tényleg az antiszemitizmus elleni harc egyik központja legyen! Mert bár fenntartom, hogy a megemlékezés nem egy-egy ünnepi alkalomra vonatkozik, hogy nem külsőségek a döntőek, hanem mindaz, amit a lelkünkben hordunk. Mégis jó, ha egy egész új generációt el tudunk vinni nagyon jól kitalált emlékhelyekre, amelyeken saját szemükkel láthatják, és megdöbbenhetnek az emberiség fennállása óta megtörtént legszörnyűbb borzalmakon. Látni, megismerni és csatlakozni azokhoz, akik kijelentik, soha többet nácizmust!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ