Apám odavolt a Várért, ahogy mondta, „ódon hangulata átlengi az ember lelkét”, s ezt annyira komolyan gondolta, hogy néhányszor megpróbálta pesti lakásunkat várira cserélni. Nem ment… Mint ahogy jóval később nekem is megfordult a fejemben, s majdnem összejött, minden rendesen le volt vajazva, csak azt nem hagyta ki a cserepartner, hogy este nyolctól éjjel kettőig az udvart bérlő vendéglő szolgaáltatásaként cigányzene szól. Le is tettem apám emlékéből sarjadó várlakosi nosztalgiáról mindörökre, mindösszesen közös kóborlásaink színhelyeit kerestem fel néhanapján, és most hadd ne írjam, mit, nem akarok itt most bemenni az erőbe: középkori műemlékek, 17–18. századbeli lakóházak és középületek, Budavári Palota, Szent György tér és így tovább…
Viszont a bele/benne élés megmaradt. Ilyenek például: a hatvanas, hetvenes években a nyolcvanas évek elejéig a Műszaki Egyetem koleszába jártunk kultbulikra meg Illést, Omegát, Echot, Nautilust és egyéb bandákat hallgatni a Várklubba; tanulós időmben nem lehetett kihagyni a Széchenyi könyvtárt, s ha már ott jártam, benéztem a Történeti Múzeumba meg a Nemzeti Galériába; felugrottunk hangulatmászkálással egybekötve a Várszínházba; romantikus csajozás is belefért (felejthetetlen egy Úri utcai lány…).
Idő teltével mutogatássá szűkült nekem a Vár. Teszem, azt felvittem siklóval a kislányomat (most már nagy), ő pedig a Mátyás-kútban fulladozó katicabogarakból gyűjtött be két maroknyit, hogy szélnek eressze őket. Aztán, aki volt rokon, barát, ismerős külföldi, kötelezően meg kellett sétáltatni, Halászbástyáztatni, Mátyás templomozni, sopingolni, mit több, beülni vele valamelyik méregdrága vendéglőbe… Akár tetszik, akár nem, a szezonban napi 10 ezer látogatóval a Budai Várnegyed a magyar turisztika egyik húzóágazata.
Eddig… mert, ha minden jól megy, jövő év végére elfoglalja új, várbéli helyét a Miniszterelnökség, a Belügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium… Egyelőre a nagy vehemenciával zajló építkezéssel járó forgalomkorlátozás (építési terület lezárva + nem hajthatnak be a Várba turistabuszok, beleértve a hop on-hop off járatokat is) tesz be a várbéli turizmusnak. Arról, hogy mi lesz később, amikor a kormány fenn lakik, nem érdemes találgatni. Egy biztos: az a Vár, már nem ez a Vár.
My house is my castle helyett My house is your castle.
Fotó: Máté Krisztián